Az idei Barokk Randevún felidézzük, milyen lehetett egy előadás a 18. század elején: az érdeklődők egy szuggesztív összeművészeti műsornak lehetnek tanúi, amelyben a korhű hangszereken előadott zene mellett a színpadi koreográfia és a látvány is elvarázsolja a közönséget.
A mát életben is rendkívüli népszerűségnek örvendő, a nemesség és a király kedvenceként alkotó Handel két fantasztikus művét tűztük műsorra:
Az Apollo e Dafne c. szokatlanul nagyszabású kantátája a görög mitológiából ismert, babérfává változott Daphné-történet egyik legszebb megzenésítése. A hosszabb lélegzetvételű, egyfelvonásos, két hangra és zenekarra írt mini opera egy Magyarországon ritkán játszott remekmű, amin Handel mindössze 24 évesen, itáliai tartózkodásának utolsó évében kezdett dolgozni, és amely előrevetítette következő 30 évének ragyogó operai karrierjét.
Bár az Apollo e Dafne első előadásáról nincsenek fennmaradt hiteles dokumentumok, keletkezésének körülményei alapján a Vízizenével összeköti György király személye: Handel a kantátát Hannoverben fejezte be, ahol 1711-ben a választófejedelem udvari karmestere lett. Innen gyakorlatilag megszökött, és Londonban telepedett le, mit sem sejtve arról, hogy néhány évvel később ugyanez a fejedelem lesz Anglia királya, I. György néven. Handel állítólag egy 1717-es temzei hajókirándulás alkalmával előadott, erre az alkalomra írt zeneművel engesztelte ki a királyt, ez volt a Vízizene.
Noha a történet hitelességét a zenetörténészet kétségbe vonja, annyi bizonyos, hogy Handel három szvitből álló művét – amely főként a könnyen hallgatható, lendületes, vidám tánc formájú tételeiről ismert – ötven zenész adta elő a Temzén, mikor I. György brit uralkodó ünnepséget rendezett a folyón. A szviteken belüli zenének nincsn meghatározott rendje, szokás azonban a tételeket hangnemek és hangszerelés szerint csoportosítani, három rövidebb szvitet (F-dúr, D-dúr és G-dúr) alkotva, melyek mindegyike egy-egy táncstílusra épül, impozáns nyitánnyal kezdődik, és egy ünnepi tétellel zárul.
A koncerten elhangzó mindkét mű Handel ijfúkori zsenialitásának bizonyítéka. A nagy zenei érettségről tanúskodó alkotások barokk kort idéző hangzásvilágát a Budapest Bach Consort korhű hangszeres játéka biztosítja. A korabeli látvány és színházi élmény megélését Kalafszky Adriána és Najbauer Lóránt expresszív előadásmódja garantálja, akik a belga szaktekintély, Sigrid T’Hoof útmutatásai alapján, a barokk gesztika kifinomult test- és kéztartásainak segítségével erősítik fel egy-egy szereplő érzelmeit és mondanivalóját.
Az impozáns helyszín, a zene, az öltözékek és az autentikus mozgássorok összhangja felemelő élményt és felejthetetlen időutazást ígér az előadáson résztvevőinek.