Gödöllői Művésztelep
Körösfői-Kriesch Aladár utca
 

XX. század elején Gödöllőn működő, a magyar szecesszió központi iskoláját jelentő Európa-hírű művésztelep megalapítója, Körösfői-Kriesch Aladár 1901-ben telepedett le a városban. Az Erdő utcában vásárolt ház köré hamarosan egy tolsztojánus - preraffaelita eszméket valló művészkolónia szerveződött, mely - akárcsak az erdélyi Diódon, a Boér család birtokán nyaranta együtt alkotó művészközösség - a művészetet a munka és az élet összekapcsolásával, a kereszténység otthon-, szeretet- és családeszméjére alapozva kívánta megújítani.

A képző- és iparművészet egységére törekedve olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincséből táplálkozva, a hagyományos polgári művészet helyébe lép.

A gödöllői művésztelep magját jelentő, 1904-től működő szövőiskolában, a svéd származású Leo Belmonte irányításával, helybéli lányok tanulták a gobelinszövés művészetét. 1907-től az Iparművészeti Főiskola tanműhelye lett a szövőiskola, ahol Frey Rózsa vezetésével termelőmunka folyt.

1905-től sorra érkeztek az Erdő utcában házat vásárló vagy bérlő művészek: Juhász Árpád, Zichy István, Frecskay Endre, Undi Carla, Sidló Ferenc, Remsey Jenő, Raáb Ervin.

1907-ben költözött Gödöllőre Nagy Sándor, a művésztelep másik vezéregyénisége. Műteremházát - csakúgy, mint a szomszédjában lakó Leo Belmonte házát - az angol stílust a magyar népművészeti elemekkel ötvöző Medgyaszay István építőművész tervezte.

A művészkolónia reform-életmódot élt: táplálkozásukban vegetáriánusok, öltözködésükben forradalmian újak voltak, a testi- és szellemi erőnlétet egyaránt fontosnak tartva rendszeresen sportoltak, zenedélutánokat, felolvasóesteket tartottak. Ruháikat és lakásuk berendezéseit maguk tervezték, gyakran készítették is, csakúgy, mint a gyermekjátékokat és mesekönyveket, mivel a művészet emberformáló szerepét a nevelésben-oktatásban is fontosnak vallották.

Az összművészetre törekedve a képző- és iparművészet szinte minden ágát művelték: szövés, szobrászat, bőrművesség, bútorkészítés, üvegablak-tervezés, freskó- és táblakép-festészet, grafika.

Művészeti ideáljuk: a nemzeti művészet megteremtése egy népművészetre támaszkodó, új, dekoratív stílus kialakításával, létrehozta a magyar szecesszió formavilágát. A népművészetben gazdag vidékeken tett országjárásuk, gyűjtőútjaik eredményeként alkotásaikban - üvegablakokon, freskókon, festményeken és szőnyegeken - megjelenik a magyar népmese-, és mondakincs.

Alkotásaik fontos középületeink díszei: Körösfői-Kriesch Aladár freskói a Zeneakadémia és az Országház épületében, Nagy Sándor freskó-együttese a pesterzsébeti Szent Erzsébet templomban, legtöbb üvegablaka a budapesti pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya templomban látható, a gödöllői Premontrei kápolna hatalmas üvegképe, az Őseink hazára találása is az ő alkotása.

A művészek ismert közös alkotásai: a marosvásárhelyi Kultúrpalota dekorációja, a budapesti lipótmezei kápolna, a temesvári Papnevelde, a velencei magyar kiállítási pavilon díszítése. Sikerrel szerepeltek a torinói, St. Louis-i és a milánói világkiállításokon, 1909-ben a Nemzeti Szalonban mutatták be a művésztelep tevékenységét.

Irodalmi munkásságuk is jelen volt a közéletben, publikáltak a Művészet és a Magyar Iparművészet folyóiratokban, többen önálló kötetekkel is jelentkeztek. Nagy Sándor illusztrálta Ady Endre Új versek (1906) című kötetét, Várnai Zseni verseit, könyveket, antológiákat.

Az I. világháború kitörése után a művésztelep kiürült, Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban bekövetkezett halálával meg is szűnt. Nagy Sándor és Remsey Jenő életük végéig Gödöllőn maradtak és az időközben államosított szövőműhely munkáját irányították.

A gödöllői művésztelep, tevékenységének a magyar kultúrában betöltött értékteremtő szerepe elismeréseként, 2005 szeptemberében Magyar Örökség Díjat kapott. A díjat a művésztelep muzeális kincseinek gondozója, a Gödöllői Városi Múzeum vette át.

Az egykori Erdő utca - ma Körösfői Kriesch Aladár utca - művésztelepi házai közül négy maradt fenn: a szövőműhely ( 47. sz.), Körösfői-Kriesch Aladár háza (28. sz.), az erősen átalakított Belmonte-ház ( 34. sz.) és a Nagy Sándor-ház (36. sz.). Remsey Jenő 1929-ben épített, emléktáblával jelölt háza a Körösfői utca 6. szám alatt áll.

Az épületek a Szecessziós túra alkalmával tekinthetők meg, a Gödöllői Városi Múzeum szervezésében

A gödöllői művésztelep tevékenységét, életmódját Magyarország egyetlen állandó szecessziós kiállítása mutatja be a Gödöllői Városi Múzeumban .

Turisztikai Egyesület Gödöllő
This website uses cookies to function. By continuing to browse this site, you agree to the use of cookies stored on your computer.